NaturComfort

Sokszor nem is gondoljuk, mennyi örömforrás van körülöttünk, annyira beleragadunk a napi problémáinkba, ráadásul sokszor gépiesen végezzük a szokásos teendőinket.

Az évek során megtanultam, hogy magam vagyok felelős a saját boldogságomért, ezért igyekszek annyi örömöt szerezni magamnak, amennyit csak lehet.

Szombat van, még nincs 11 óra és már hazajöttem a piacról jól felpakolva és tele élményekkel, jó érzésekkel.

Egyik kedvenc szombati programom a piacon való vásárolgatás Nyíregyházán, mert az ottani hangulatot nem lehet máshol megtalálni. És ez a hangulat, ez a közeg nekem nagyon jó.

Először is a sok finomság látványa, amit a pocakomba tehetek, a sült kolbász illata már rögtön a bejáratnál ínycsiklandóan csalogat és vásárlásra ingerel. Az ételek amúgy is jó hatással vannak az emberre, különösen, ha éhes, de teli gyomorral is étvágykeltő hatása van a friss pék árunak, az épp elkészült halászlének, sült hekknek, de akár a szép sárga száraz tésztáknak, amik több asztalt is beterítenek.

A zöldségek, gyümölcsök színkavalkádjának is nehéz ellenállni, a fehér retektől, a sárga, zöld, piros kalifornia paprikáig, a citrom, narancs, banán, sütőtök sárgái mind a kosaramba kívánkoznak ilyenkor.

Az étel mindig lehet örömforrás, ha odafigyelünk rá, élvezettel forgatjuk a szánkban és nem csak „nyeljük, mint kacsa a nokedlit”, hanem jó érzéssel, ízlelgetve, komótosan eszegetve vesszük magunkhoz a táplálékot. Én még dünnyögni, sóhajtozni, nyammogni is szoktam, ha valami nagyon ízlik, egyszerűen kijön belőlem az elégedettség hangja, az evés örömének szóló ujjongás.

Bár ebben a vírusos időszakban nem lehet a helyszínen étkezni, de a látvány, az illatok és a várakozás, hogy hamarosan nem csak nézhetem, hanem meg is ehetem ezeket a gusztusos dolgokat, már bőven megadják a hangot a naphoz.

No de, az étkezés első sorban a test öröme, és bár nagyon jól eső ez az öröm, de annak, aki megtapasztalta már a szív örömeit is, az többet lát meg a piaci kavalkádban, mint a kiterített áruk halmazát.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

A piaccsarnok belső terében rögtön az első asztalnál van több kedvenc árusom. Talán már egy éve is van, hogy először észrevettem Istvánt a beiglijeivel. Árult mákost is és diósat is. Nem karácsonyi időszak volt, mégis megkívántam. Látszott, hogy bőven benne van az anyag. Kis porciókban árulta, feldarabolva, hogy a kisebb pénzűek is megvehessék, ill. az egyedül állóknak ne kelljen egy egész rudat megvenniük. Így hát én is vettem egy-egy véget.

Amikor otthon végre beleharaptam a mákosba, majd elolvadtam a gyönyörűségtől. Ez volt a tökéletes mákos beigli számomra, ami nem csak a minősége miatt ízlett annyira, egyszerűen éreztem, hogy milyen szeretettel sütötték.

Már a következő héten mentem az újabb adagért, és megtudtam, hogy István maga készíti. Egyszerű fiatalember szakács végzettséggel. Egész héten süt, hogy aztán szombatonként eladja a portékáját. Nagyon serényen, odaadóan szolgál ki minket, vásárlókat, jó érzés, hogy egy ilyen jellem keze munkája nyomán milyen remek beiglik látnak napvilágot.

Mellette egy idősebb úr a felesége által készített házi befőtteket kínálja. Vegyes savanyút akartam venni, mert elfogyott és nagyon ízlett, amit tőle vettem. Kiderült, hogy már nincs. Elmesélte, hogy 400 üveggel készítettek, de olyan kereslet van iránta, hogy van, aki 15 üveggel is elvitt, így hamar kiürült az éléskamra ezen polca. Csinálnának többet is, de nem bírja a kezük, nem fiatalok már, és a kézi szeletelés megterhelő. A bácsi szokta az üvegeket megtömni is, mert azt már a párja nem bírta. Tőlük vettem már birsalma befőttet is, sehol máshol nem találkoztam már vele évek óta.

A birsalma a gyerekkoromat idézi. Nagyanyáméknál akkoriban a szekrény tetején díszelgett és nagyon különleges illatot árasztott. Fincsi édességet, birsalma sajtot készítettek belőle.

A kolbászt mostanában egy fiatalembertől veszem. Mai fiatal létére nagyon ügyesen kínálja családi vállalkozásuk portékáit a friss tepertőtől kezdve a füstölt szalonnáig, sonkán keresztül a kolbászokig. Csillogott a szeme, ahogy egy új fajta, paprika mentes kolbászt kóstoltatott velem, nagyon kíváncsi volt, hogy ízlik, mert szeretne újítani, még több igényt kielégíteni. Büszke vagyok rá a szülei helyett is, már most vérbeli gazda, akitől más az étel, mert nemcsak húst, hanem törődést, figyelmet is ad a vevőinek.

Sok mindent vettem, alig bírtam a kosaraimat cipelni, már csak a házi tojás hiányzott a vásárlólistámról. Az igazi házi tojás, ami családok udvaráról kerül ki. Ma a szokásosnál kevesebben voltak az árusok és nem láttam idős nénikéket, akiknél még az udvarom kapirgálnak a tyúkuk, és akiket amúgy is szeretek megsegíteni a vásárlásommal. Aztán megakadt a szemem egy asztalon, ahol néhány doboz tojás volt kirakva. Ezt kerestem. Talán 40-es lehetett a hölgy, aki a közelbe érve kérés nélkül elmondott minden tudnivalót. A férje maga darálja a kukoricát a pipiknek, és ezek igazi udvaron kapirgáló tyúkocskák, mégse mindegyik tojás olyan sárga, mint amit szeretünk, mert az egyik fajta baromfi tojásának egyszerűen világosabb a sárgája. Érdekes mód pont a barnásabb külsejű a világosabb, miközben a fehér héjúnak szinte narancsos a sárgája. Meg is mutatta, volt egy feltört minta. Örömmel vettem a tájékoztatást és tettem el a tojásokat.

A piac tele van szorgalmas, korán kelő, fizikai munkát végző emberekkel, akik többségében szívvel-lélekkel teszik a dolgukat, akik által nemhogy magasabb minőségű étel kerülhet az asztalunkra, de fejedelmi, amit sokszor csak az otthonunkban kaphatunk, kaphattunk meg, ha szerencsénk volt és volt udvarunk, kertünk, ahol magunknak termelhettünk, ráadásul volt hozzá olyan édesanyánk, akik a hozzáválókból igazán remek ételeket tudott varázsolni.

Már nem élnek a nagyszüleim, de a gyerekkori tapasztalatomból anyai részről megvan az emléke, milyen az, amikor mama a kemencéből kivette a frissen sült óriás kenyeret, vagy milyen érzés volt az apai nagyanyámnál etetni a baromfit, malacokat.

A gyerekeimnek is csak egy mamájuk van már, az anyukám, aki igazi háziasszony, akinek a mai napig szívesen esszük a főztjét, mert olyan szeretettel készíti és bár már nagyvárosban él, de ha kell, két naponta elmegy a piacra a jó alapanyagért.

Híres szabolcsi töltelékes húslevesét már mindhárom felnőtt lányom megfőzi a családjának, és időnként ők is szívesen vásárolnak a piacon. Jó érzés, hogy az utódok tovább viszik az értékeinket

Elsőszülött unokámat, Ákoskát többször vittem magammal a körutamra, szeretném, ha városlakóként minél hamarabb megtapasztalná a természet az állatok szeretetét, értékelné a föld terméseit, és minél több barátságos emberrel találkozna.

Az én világomban rend van, béke, nyugalom, szeretet és sok-sok öröm, mert az időnkénti nehézségek mellett igyekszem mindenben meglátni a jót, és pozitívan tekintek az életre. Ezt a szemléletet, ezeket az apró, mindennapos örömöket kívánom Önnek is és családjának, ismerőseinek, barátainak, hogy a mosoly természetes ragyogás legyen az arcukon, jó érzések melegséget tartsanak a szívükben!

Szeretettel: Polgári Erika