NaturComfort

“Nagyon fitt a papa!”

Útját lehet-e állni egy fiatal és ambiciózus embernek, ha megtépázza az élet, ha odalesz az egészsége és szembejön a fal? Nyilván igen. Sokaknál talán, de nem Novák Ferencnél. Feri bácsi ma nyolcvanöt éves és kitűnő egészségnek örvend, pedig fiatal éveiben egészen másképp is alakulhatott volna a sorsa.

Rádióműsoromban – mint az egyik legkülönlegesebb rekorder, akivel valaha találkoztam – mesélte el, hogy már gyerekként rajongott a drótszamárért, és valójában háztömb körüli versenyeken pallérozta tudását egészen tragikus balesetéig. Vonattal zötyögött fel Budapestre fiatal diákként, de mint afféle szegénylegény nem volt pénze jegyre, így nagyjából a vonat tetején húzta meg magát néhány barátjával együtt. Sajnos elaludt a kimerültségtől és beesett a két kocsi közé. Vállból elveszített jobb karjával kezdett onnantól teljesen új életet.

Egy második esély, egy új élet

Innentől nem úgy tekintett erre a történésre, mint élete sorscsapására, hanem mint egy második esélyre, egy új életre, amelyben egyetlen változatlan dolog maradt: a kerékpározás iránti olthatatlan szenvedély. Amikor amatőr versenyzőként nem kapott versenyengedélyt fél karja miatt a debreceni sportorvostól, addig ment, amíg Budapesten a Sportkórházban nem talált egy olyan szakembert, aki – látva az elszántságát  -, ezt megadta neki.

Novák Ferenc, ettől kezdve falta a kilométereket két keréken.  Beiratkozott a Postás kerékpáros szakosztályába, és nemcsak sportolóként, de kerékpáros kézbesítőként is munkába állt. Nem érte be ennyivel, hiszen világot akart látni. Feri bácsi elhatározta, hogy “mindent” megnéz, amit két keréken meglehet. Tökéletesen kitanulta egy kézzel a balanszot, a fékezést és minden olyan részletét a bringázásnak, amihez azt hihetnénk, hogy az egyensúly miatt feltétlenül két kar szükséges. Feri bácsi súlyzókkal erősítette a balesetet szenvedett oldalát, a biciklin ellensúlyokkal segített sokszor magán. Kézbesítőként vidéken harmincöt kilométeres körzete volt minden nap, ezen felül kétnaponta száz kilométer edzésmunkát végzett. Számos sikere közül igen büszke arra, hogy háromszor sikerült győznie a 200 kilométeres megyebajnokságon. Kemény játék volt olyan sokáig egy kézzel fogni a kormányt. Novák Ferenc 70 éve kerékpározik, jelenleg a 7. verseny kerékpárját hajtja, 200-nál több kerékpárversenyt nyert, a mai napig 2.000.000-nál, tehát jól olvassák, kétmilliónál is több kilométert tett meg, ezzel a teljesítményével 3-szor került be a Guinness Rekordok Könyvébe.

Összesen tizenhárom, egyenként 70-80 napos kerékpártúrát teljesített,ezek közül a leghosszabb 12000 kilométeres volt, miközben kerékpárjával bejárta Európa 50 országát.

Amikor, afféle ex-tornászként, sok térdsérüléssel a hátam mögött azt kérdeztem, hogy a lábai, a térdei hogyan bírták ezt a hatalmas igénybevételt az elmúlt évtizedekben, meggyőző választ adott:

“Hál’ Istennek semmi baja nincs a térdeimnek, még mindig bírják, és egyáltalán nem fájnak. Meg amúgy semmim sem. Lehet, hogy mindez azért van, mert az ember állandóan kinn van a friss levegőn. Meg persze adottság is kell hozzá. Gyógyszereket nem szedek, a kerékpár, az a gyógyszer nekem. Nem is szoktam beteg lenni, negyvenkét éves szolgálat alatt egyszer sem voltam táppénzen. Kellett is a szabadság, a túráimhoz gyűjtögettem a szabadnapokat. Amúgy meg csak az számított, hogy szabadnak érezhettem magam a kerékpáromon és két keréken suhanhattam az álmaim felé. “