NaturComfort

“Egy erős nő”

Hatalmas nemzetközi szakmai sikert ért el Csisztu Zsuzsa, aki akár saját magával kapcsolatban is megfogalmazhatta volna a fenti címet, hiszen évtizedek óta elismert helyet foglal el a férfiak uralta sportújságíró világban. Ugyanakkor a  “A strong Woman – Egy erős nő” címet viselő, a korábbi négyszeres tornász olimpiai bajnok, román színekben versenyző Szabó Katiról írt, a Presztízs Sport magazinba készült portréját a hatalmas tekintélyű nemzetközi zsűri 119 ország, nyolc kategóriában meghírdetett 1273 pályaműve közül a világ ötödik legjobb cikkének választotta a “Best Colour Piece”, vagyis az úgynevezett “színes portré” kategóriában a Lausanne-ban, a napokban lezajlott díjkiosztó gálán. Magyaroszágról 21 nevezés érkezett számos kategóriában mint például sportfotó, vagy éppen videofilm, éppen ezért hatalmas eredmény, hogy Zsuzsa magyar nyelven készült írása, s annak angol fordítása képes volt így megérinteni a zsűritagokat.

Imádtam ezt az írást! Őszinte volt és megható, ugyanakkor minden szava valódi emlékeken alapult, s olyan szerző tollából készült, aki tökéletesen és mélyen ismeri belülről a sportvilágot és az embereket.

– nyilatkozta Donna de Varona, a 11 fős nemzetközi zsűri egyik elismert tagja, korábbi olimpiai bajnok, világcsúcstartó amerikai úszónő, aki már 17 évesen az amerikai ABC televíziós társaság első, és máig leghíresebb sporttelevíziós műsorvezetőnője volt, s nőjogi aktivistaként, nagy respekttel fogadták Washingtonban és nemzetközi szervezetekben is.

Zsuzsa nehezen tudja kiemelni a kedvenc részeit a cikkből, mert minden szavát hatalmas átéléssel írta le, hiszen nagyon emberi és fájdalmas emlékek tolultak fel Katinál azt követően, hogy 33 év után újra találkozott a szerzővel. Különleges randevú volt ez,  most nem a tornateremben, hanem a sok koplalás után végre egy cukrászdában, tavaly januárban, itt  Budapesten:

“Azt sem tudtam, hogy mi a világ. Mindenki elfelejtett. Egyik napról a másikra. Hirtelen felszedtem harminc kilót, olyan lettem mint egy labda, egy formám nem vót”

– mesélte fájdalmasan a cikkben Zsuzsának Kati, ízes szavakkal. “Rettenetesen nehéz idők voltak, senki nem segített és mindent meg kellett tanulnom, még tanulni is, mert semmihez nem értettem, csak a tornához. (…) Ma befejeztem a tornát és holnap kaptam egy seggberugást. Ennyi volt otthon az én tornám. Ennyi.” – emlékezett keserűen Kati a megbecsületlen évekről Romániában, amit követően szinte menekült onnan és végül Franciaországban telepedett le, ahol máig, immár 25 éve, nagyon szerény körülmények között él. De a valódi pokol ott várt rá, ahogy Zsuzsa maga is átélte, amit Kati mesélt neki könnyes szemmel, ime az idézet a cikkből:

Az első fiam ’95-ben született. ‘96-ban meg is halt.”

Uhh. Mint a legaljasabb, legváratlanabb gyomros. Úgy talált el ez a mondat. Egyszerűen nem voltam felkészülve egy ilyen hírre, ilyen őszinte és kendőzetlen tálalásban. Megszólalni sem tudtam pár másodpercig.  Ő folytatta, hogy könnyítsen a zavaromon. “Öthónapos volt. Egyszerűen elfelejtett levegőt venni…” Istenem! – szisszenek fel… “Máig nem értem, hogy történhetett. Én egész életemben, tudod, három fiút akartam szülni. Három is volt. Az egyiknél, azt álmodtam, hogy kékszemű lesz. Az is volt. De már nincs. Ő már nincs többé nekünk.” Nem bírtam ezen a ponton a könnyeimmel – mert óhatatlan, hogy két fiúgyerekes anyaként az ember odaképzelje magát abba a székbe és megpróbálja megérteni a felfoghatatlant.”…

Zsuzsa cikke természetesen tovább meséli Kati gyötrelmeit, édesanyja, váratlan és máig feldolgozhatatlan halálát, Franciaországból hazafelé egy távolsági buszon, és az emiatt érzett lelkiismeret-furdalását, hogy miért engedte őt vissza Erdélybe. Zsuzsa empátiája, műfajismerete és őszinte, anyai, női érzései olyan erővel jelennek meg a cikkben, ami nagy elismerésre talált a világ legnagyobb hírűgynükségei, AP, Reuters, AFP és számos más szervezetet képviselő zsűrítagok körében.

Az is hatalmas elismerés, hogy Csisztu Zsuzsa írásával olyan külföldi kollégákat is megelőzőtt, mint például akik a BBC Sports-nál, a tekintélyes olasz La Gazetta Dello Sport-nál vagy épp az amerikai ESPN-nél dolgoznak, mások mellett.

“Kisgyerek, kisgond. Ez valami vicc?”

“Azt hiszem ez a portré hatalmas inspiráció számomra a jövőben is, abban az értelemben, hogy érdemes mélyen és őszintén beszélgetni a riportalanyainkkal, mert akkor várhat őszinteséget az ember viszont is. A közelmúltban megjelent könyvem, a “Kisgyerek, kisgond. Ez valami vicc?” – című kötet is azt igazolja, hogy egy nő, egy anya képes lehet arra, hogy miközben imádja a családját, rajongva szeresse a hivatását is, és most ez hatalmas öröm, hogy ezt a szakmaszeretetet és minőségi munkát világszinten is elismerték. Remélem ezzel sok fiatal nőt ispirálhatok akár az újságírásban, akár a civil életben – mondta zárásként Zsuzsa.