NaturComfort

“Nagyon fitt a mama”

Mindig is lenyűgözött az ember és az a kérdés, hogy létezik-e a teljesítőképességünknek józan határa. Éveken keresztül a Rekorderek című rádióműsoromban hetente egyszer egy teljes órában beszélgettem őszintén a magyar élsport krémjével és olyan emberekkel, akik az emberi teljesítőképesség határait feszegetik. Csodás és inspiráló volt hallani hétről-hétre, hogy élsportolóink miként lendülnek túl a holtpontokon, hogyan másznak ki a gödörből, mi ad nekik erőt a hajnali ébredéshez és a kakas-kukorékolás előtti edzéskezdéshez nap, nap után. Nyilván nem vagyunk egyformák és így a motivációik sem lehettek azonosak, de annyiban megegyeztünk minden esetben, hogy a sport iránti szeretet, a mozgás élménye okozta öröm mindig segített túljutni a mély pontokon.

Hát, Marikával, kérem szépen, nem így volt ez. Sztárenszky Tiborné, elmúlt hatvan éves, amikor egy családi tragédia utáni depresszió miatt orvoshoz fordult. Kapott ilyen, meg olyan gyógyszereket, amitől még búbánatosabb lett. Sőt, lassan az életkedve is elpárolgott, amikor egy felhívásra lett figyelmes a rádióban, egy városligeti öt kilóméteres futásra csábítva a vállalkozó kedvű fiatalokat! Épp úgy érzete, hogy neki szól az üzenet, elsétált hát a legközelebbi RutiButik-ig, hiszen semmilyen futófelszerelése nem volt, vett olcsón egy tornacipőt és beállt melegítőben a fiatal futók közé.

Újra fiatalnak érezte magát

Mint, aki újjászületett a végén, úgy érezte magát az egyébként gödöllői származású, sokat kerékpározó asszony, aki pezsgett a sok friss élménytől és az őt körülvevő, a természetes kondícióját dicsérgető fiatalok lelkendező társaságától. Marika – merthogy sosem engedte magát nénizni -, beleszerelmesedett a futásba, olyannyira, hogy onnantól kezdve minden futásról szóló cikket elolvasott, minden riportot meghallgatott, amiből tanulni tudott az edzéstervét illetően.

Marika rátalált a futásra, vagy a futás talált őrá, s olyan szimbiózisban élnek azóta is, hogy Marika – a vele készült rádióriportom évében, nyolcvanévesen futotta a nyolcadik maratonját, méghozzá Rómában, születésnapi ajándékként kapva a nevezést az unokáitól. Persze az unokákra is átragadt a szupernagyi lelkesedése, csak ők egyelőre egy félmaratonig képesek kísérni a nagymamát, hiszen még nem tartanak ott, mint az egyre híresebb felmenőjük.

Az idén nyolcvanhárom éves Marika bejárta a világot és a világ híres maratoni versenyeinek sztárjává válik, miközben szerény, kedves és csinos nagyi maradt, aki ha épp ráér, a felkészülését megspékeli néha egy-egy Kékes-csúcsfutással is, ami emelkedőn felfelé futást jelent kilométereken át. Marika egy csoda, s biztosan létezik orvosi magyarázat erre a páratlan genetikára, de ami számomra igazán lenyűgöző az az életigenlés, ami sugárzik belőle. Tanuljunk Marikától, mert nem kell nagyobb motiváció, mint a tény: hatvan után is lehet új életet kezdeni! De milyet!