Az egészségtudatos, tevékenyen töltött időskor évei nemcsak az idős személy számára eredményeznek jobb életminőséget, hanem környezete számára is támogatást, segítséget jelent az idősebb családtag aktívabb hozzájárulása a családi, közösségi élethez.
Az időskorral nem szűnnek meg – csak legfeljebb némileg módosulnak – a korábban kialakult életmódok, szokások.
Fontos, hogy a családok és az emberek elsajátítsák és másokban (főleg a fiatalokban) elősegítsék az érett- és öregkorral szembeni magatartási módokat.
A pozitív magatartási formákat az élet során megfelelő neveléssel és a megváltozásra és javulásra való lehetőségekkel kell táplálni.
Az biztos, hogy két dologgal tartozunk az időseinknek: tisztelettel és hálával.
Egy szeretetre méltó küldetés: az idős emberek képessé tétele arra, hogy minél tovább aktívak maradjanak a társadalomban és a gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy meg kell kapniuk a lehetőséget arra, hogy szabadon döntsenek arról, mivel töltik a szabadidejüket: tanulással, munkával, pihenéssel vagy ápolás és gondozás igénybevételével.
Az unokák körüli tevékenységben van a legnagyobb szükség a nagyszülőkre. Fontos, hogy ott legyenek, mikor az unokák megszületnek, de a későbbiekben, mikor cseperednek a gyerekek, akkor is nagyon fontos a jelenlétük. Óvodába, iskolába kísérik az unokákat, ebéddel várják, kikérdezik a leckét.
Általuk esetleg azt kerülheti el a család, hogy a gyerek az utcára sodródjon, „kulcsos gyerek” legyen.
Az idős ember szemszögéből nézve is nagyon fontos a családi kötelék. A munka világából kilépve – főleg, ha nem készült fel megfelelően a pihenés korára – megrázkódtatásokkal éli át a nyugdíjazás utáni napokat, hónapokat, sőt éveket. A legnagyobb baj, ami ilyenkor érhet egy eddig aktív embert, ha feleslegesnek érzi magát. Sok idős embernél megbetegedéshez, depresszióhoz, teljes életuntsághoz vezethet.
Ennek jó ellenszere a nagycsaládban élés, ahol a családi közösségben tervszerűen készülnek új helyzetük megélésére. A nagyapák és nagyanyák segítenek a napi háztartási teendőkben, a házkörüli munkákban, az ügyek intézésében, segítenek az unokák ellátásában, nevelésében.
A manuális segítség mellett azonban nagy jelentőségű az érzelmi és szellemi jelenlétük.
Nagy kincs a háznál az a nagyszülő, aki mindig mindenre ráér, mindenben segít.
Ha nincs lehetőség az együttélésre, igyekezzünk rendszeresen meglátogatni idős szeretteinket, sétáljunk velük, kísérjük el őket a piacra, boltba, így egy kis aktivitást is csempészhetünk a mindennapjaikba.
Ha a távolság nem teszi lehetővé a személyes találkozást, akkor keressünk más módot arra, hogy tartsuk a kapcsolatot: szerezzünk be a nagyinak, nagypapának egy számítógépet vagy okostelefont, amellyel videóhívást is bonyolíthatunk, hogy az ország másik felén, netán külföldön élő gyerekekkel, unokákkal is láthassák egymást. A digitális eszközök használata az agyukat is megtornáztatja, ami ugyancsak segíthet elejét venni a szellemi leépülésnek, az internethasználat pedig tágítja az érdeklődési körüket, segít elkerülni a mentális beszűkülést.