NaturComfort

Harminc körül kezdődött. Imádtam, hogy bár a suliban tanító “néni” voltam, a Mekiben tegeztek a pultosok. Aztán jöttek sorban a gyerekeim, a harmadik már negyven előtt nem sokkal. Onnantól sportot űztem belőle, hogy egy tízessel fiatalabbnak nézzenek.

 Nem volt igazából nehéz, mindig volt érzékem a divathoz. A frizurám a fiatalos trendeket követte, az öltözetre vonatkozó ötletek pedig “az utcán hevertek”. Meg a pasik – a lábam előtt! De tényleg! Naponta zsebeltem be a dicséreteket férfiaktól, nőktől egyaránt. Egész jól ment az életem élvezése ilyenformán, amíg a karrierem el nem ért arra a szintre, ahol már ezek az apróságnak tűnő dolgok olyannyira aprókká váltak, hogy el is tűntek.  Először az edzések maradtak el. Aztán a fodrász. Mondván: gyorsabban meg tudom oldani otthon este, vagy hétvégén a hajfestést magam. A “shoppingolás” a normál beszerző rutinból ritkaság-számba menő, luxus-kényeztetéssé vált… Ahogy nőtt a felelősségem és a feladataim száma a pályámon, úgy lettem egyre kevésbé fontos önmagam számára. De ez csak akkor tudatosult bennem, amikor egy, a gyerekeimmel rögtönzött kosárlabda meccs után nem bírtam kiszállni a kádból. Atyaég! Mi történik velem? Az öregedéstől való félelem rémképeit nem kívánom senkinek, pláne, amilyen erővel akkor törtek rám!

Nagyjából egy hétig vonszoltam, gyászoltam magam a tél végi szürkületben, amikor felébredt bennem a vágy, hogy megváltoztassam ezt a bennem élősködő érzést. Végre képes voltam felemelni a fejem, körbenézni és újra megtalálni, hogy mi adhat örömet számomra az életben. Régi vágyam volt tökéletesíteni a tánctudásom, megtanulni a ma már szinte futótűzként terjedő salsát és más, örömteli latin táncokat. Óvatosan kezdtem, de az első óra után mégis nagyobb volt a fájdalom a testemben, mint a lelkesedésem! Bevetettem mindent, ami elém került, csak, hogy csillapítsam a fájdalmam mindaddig, amíg újra megtanítom a lábaimat, csípőmet mindarra, amit már pár évvel ezelőtt tudtak: intenzíven mozogni. Jártam masszőrhöz, közben figyeltem, hogy ki, mire “esküszik”, kinek, mi vált be. Külön öröm volt számomra, hogy Csisztu Zsuzsa egy úgynevezett “Táncpróba teakeverék” mellett tette le a voksát. Kipróbáltam én is. A tea gyakorlatilag belülről kezelte az ízületeimben lévő fájdalmat, a gyulladásos állapotot. Mivel “működött”, kíváncsi lettem a tea mellé ajánlott hűsítő “Családi Balzsamra” is. A masszőröm az összetétel alapján rábólintott, úgyhogy rásegítettem a fájdalomcsillapításra egy-egy táncpróbát követően. Ma már ott tartok, hogy elegendő a hasonló hatású “Családi Komfort” tablettából fogyasztanom időnként és könnyedén végigtáncolom a két órás próbákat!

Mondanom sem kell: újra csinosnak, nőiesnek, mozgékonynak és vonzónak érzem magam. Lesz a hétvégén egy salsa tábor, ahová a csoportunkon kívül sok új ember is érkezik majd. Ahogy elnézem a mai formámat, szerintem újra felkészülhetek a “Nahát, simán letagadhatnál egy tízest!” mondatokra!